Várostörténet

Gyulát először Károly Róbert 1313-ban kelt oklevelei említik. Ezek az írásos emlékek az itt található bencés szerzeteseknek otthont adó monostor, valamint az uralkodó által városnak adományozott kiváltságok kapcsán születtek. 1332-ben a települést már név szerint említik.

Az évszázad végén, 1387-ben az uradalom magánkézbe került, azt Zsigmond király Losonczy László erdélyi vajdának adományozta. 1403-ban az uradalom Maróti (Maróthy/Maróthi) János macsói bánra szállt. A település ebben az időszakban nyerte el városi kiváltságait, 1419-ben már mezővárosként említik.

A gyulai vár is a 15. század első felében épült, annak kápolnáját 1445-ben szentelték fel. 1476-ban, a Maróti család kihalása után az uradalom ismét a koronára szállt, majd Mátyás király 1482. április 8-án fiának, Corvin Jánosnak adományozta. 1484-es rendeletével a főispáni, alispáni, valamint szolgabírói tisztségeket a gyulai várhoz kapcsolta, ezzel a város a megye székhelyévé vált. Corvin János halála után felesége Frangepán Beatrix második esküvőjét Brandenburgi Györggyel a gyulai várban tartotta, később a település és a gyulai vár lett állandó lakhelyük.

A 16. század első felében a város már több mint 3.000 lakossal rendelkezett. A század első felében szerepet kapott a Dózsa-féle parasztfelkelésben, a kettős királyválasztás utáni volatilis politikai helyzetben is. Az 1550-es években a város és a vár Ferdinánd király kezén maradt és történetét a török elleni védekezésre való felkészülés határozta meg. Az évtized során két török támadást is sikeresen visszavertek a vár védői. 1562-ben Paolo Mirandolát küldték a vár korszerűsítésére, ekkor alakult ki a vár olaszbástyás szerkezete. 1566-ban a vár 9 hétig tartó ostrom után elesett, ezt követően a város 128 éven át tartó török uralom alá került.

A város végül 1695-ben szabadult fel. A századvég és rá következő századelő háborús eseményei a lakosságszám drasztikus csökkenését hozták, amelyet az 1720-as években történt német, román és szlovák betelepítések ellensúlyoztak.

A város fejlődése a 18. század végére felgyorsult. 1734-ben a város német lakosság külön bírót választott és elszakadva Gyulától, Németgyula néven önálló közigazgatású várost alkottak. A két városrész, Németgyula és Magyargyula egészen 1857-ig különálló közigazgatási egység volt. 1920-ban a trianoni békeszerződés nyomán az új magyar-román határt a várostól néhány kilométerre húzták meg, majd 1950-ben a megyeszékhelyi rangot áthelyezték Gyuláról Békéscsabára.

A város napjainkban elsősorban az idegenforgalom szempontjából bír kiemelkedő szereppel.